
Mostanában sokat gondolok arra, hogy milyen gyorsan is telik az idő. Főleg az elmúlt években, a pandémiát követően érzem, hogy nagyon felgyorsult az életünk, és mire egyet pislogok, már megint egy évvel többet írunk. Igyekszem kihasználni az időt, ami megadatott, és tartalmas életet élni, de amikor az embert bedarálják a szürke hétköznapok, ez nem mindig könnyű. Legalábbis én gyakran kerülök dilemmába azzal kapcsolatban, hogy miről is mondjak le. Egy új tanulási lehetőségről? Egy kis szabadidőről, amit semmittevéssel, pihenéssel tölthetnék? Egy régi hobbiról? Vagy épp a számomra legfontosabb emberekre fordítsak kevesebb időt? Utóbbi a legfontosabb számomra, de egyikről sem mondok le szívesen. Annak idején azt láttam a nagyszüleimen, hogy a nyugdíjas éveiket nyugodtan, de tartalmasan élik, de eljutok-e valaha majd én is ide? Van-e még rá esély? Vagy dolgozhatok egészen életem végéig?! Csak kérdések sora, de válaszok nyilván nincsenek. Majd az idő segít abban, hogy kitisztuljon minden. Addig pedig igyekszem hálás lenni minden pillanatért, de még azért is, hogy egyébként olyan munkát végezhetek, amit nagyon szeretek.
Sokat utazok, vezetek ugyanis közben, ami igazán ki tud kapcsolni. Ugyanakkor a nyilvántartások nem tartoznak a kedvenceim közé, amik a vezetéssel járnak. Még akkor sem, ha már elérhetők online ilyesféle minták: https://www.roadrecord.hu/ingyenes-excel-utnyilvantartas-minta/. A RoadRecord neked sem okoz majd csalódást részletei…